Mostanában mintha divat lenne duplalemezt készíteni: a System Of A Down, a Foo Fighters, sőt Shakira is két koronggal lepte meg rajongóit (érdekes párhuzam, hogy az említett lemezekből kettőt ugyanaz a Rick Rubin jegyzi, mint a Chili albumát).

Divat, vagy nem divat a duplalemez, a határtalan kreativitásnak állít szobrot. Azt jelzi, hogy az adott előadónak bőven van mint mondania és énekelnie: a Stadium Arcadium huszonnyolc (!) új dalánál ráadásul több szerzemény is született.

Ha azt nézzük, hogy a Red Hot Chili Peppers (RHCP) 1983-ban alakult, nagyon jó érzés, hogy huszonhárom év után még ennyi mondanivalójuk van.

A Stadium Arcadium két korongja a Jupiter és a Mars nevet kapta. Érdekes módon az első pár meghallgatás után nem rajzolódik ki erősebb koncepció vagy ív, a dalok sorrendjét nyugodtan felcserélhetjük, vagy akár a két lemez dalait is variálhatjuk. Ha ez tudatos a zenekar részéről, akkor zseniálisan követik az idő szavát: ma már inkább a playlistek korát éljük, ahol minden dal egy mappában bemásolva vár a kis mp3 lejátszónkon.

Az új lemezek jól összefoglalják zeneileg mindazt, amit a Chili alkotott az elmúlt két évtizedben.

Ilyen szempontból is jó választás volt Rick Rubin producer, aki többek között a Blood Sugar Sex Magik című klasszikust is jegyzi. Rubin nagyon jól érzi, hogy a srácokat – főleg Flea-t és Frusciantét - hagyni kell szárnyalni, ugyanakkor a Stadium Arcadium egyik hibája, hogy minden dal túlságosan ugyanúgy szólal meg.

Amellett, hogy rengeteg ismerős motívum felfedezhető, a banda azért még tud meglepetéseket okozni a legmegszállottabb rajongóknak is. Ez nem is csoda, hiszen elég rendhagyó módon született számos szerzemény: Frusciante végig a Wu Tang Clan rapcsapat első albumát, a 36 Chamberst használta inspirációként.

Szerencsére a gitáros kísérletező kedvét sem tette félre, és a szólómunkáiban megismert egyedi megoldások sorra visszaköszönnek.

Az is nagyon okos választásnak tűnik, hogy az első kislemez a Dani Californiából készült, valóban ez az egyik legslágeresebb nóta a Jupiterről. Szintén jól sikerült a Stadium Arcadium, illetve a sorok írójára leginkább a Strip My Mind volt nagy hatással.

A kicsit talán pörgősebb Mars című korongról a Readymade igazi rock-klasszikus, a Storm In A Teacup kísértetiesen emlékeztet a Give It Away-re. Frappánsra sikerült a zárás: a Death Of A Martian – azaz egy marslakó halála.

A Stadium Arcadium egyértelműen a 2006-os esztendő egyik legfontosabb korongja a nemzetközi zenei életben. A srácok feladták a leckét, van bőven mit hallgatnunk. Talán fél év múlva újra írok egy lemezajánlót, amikor már sikerült megemésztenem ezt a rengeteg ötletet és történetet, érzést és hangulatot. Szép feladat!