A címét a 2002-es RHCP-albumtól kölcsönző By The Way-ben Dave Thompson szakíró becsülettel áttekinti a Los Angeles-i punk-funk/rap-rock úttörők történetét az 1983-as alakulástól a 2003-as Greatest Hitsig, de sokkal izgalmasabb Antony Kiedis frontember - Larry Sloman oknyomozó zsurnaliszta segítségével készült - 2004-es önéletrajza, a Scar Tissue, melyből rengeteg olyan dolog is kiderül, amit a külső forrásokból dolgozó Thompson nem (vagy rosszul) tud.

Kiedis lényegében szintén michigani születésű előképének, Iggy Popnak a komolytalanabb kaliforniai verziója, de ahogy idővel baráti zenekara, úgy ő maga is kivívta rocktörténeti fontosságát, zavarba ejtő őszintesége és az a nagy hippi szíve (főleg a magángyűjteményéből származó gazdag, színes képanyaghoz fűzött kommentárja) pedig az olvasók előtt is szimpatikussá teszi az 1962-es születésű énekest, amint részletesen elmeséli zűrzavaros kalandjait a nőkkel, zenekarával és persze tragikomikus drogfüggőségével (12 esztendősen megejtett első betépése óta - amit atyai fotósorozat is dokumentál! - csupán 27 és 32 éves kora között volt tiszta, aztán utána még súlyosan visszaesett egy fél évtizedre). A kapkodásban sajnos néhány hiba becsúszott a magyar kiadásba (a „narc” például drogzsaru helyett narkósnak van fordítva, David Bowie kísérőzenekarából pedig The Spiders Of Mars helyett a nemcsak komikus, de nyelvtanilag is helytelen The Mouses From Mars lett), de ez megbocsátható, ahogy talán az is, hogy a lábjegyzetek egy részét az est.hu Könnyű rovatából - a Roxy Musicról szóló bekezdést például innen, a Sly Stone-ról szólót meg innen - csenték.